Elhunyt Gore Vidal

Nyolcvanhat éves korában kedden elhunyt Gore Vidal amerikai regényíró, a kortárs amerikai irodalom fenegyereke, akit Amerika "élő lelkiismereteként" tartottak számon.

(MTI) Gore Vidal 1925-ben született West Pointban, ahol apja a helyi katonai akadémián tanított. Gyermekéveit anyai nagyapja, Thomas P. Gore egykori oklahomai szenátor birtokán töltötte. Mivel nagyapja vak volt, Vidal intézte dolgait, kísérte el hivatalos útjaira, s már fiatalon megismerte a politika színfalai mögött zajló életet. 1943-ban diplomázott, rögtön ezután behívták katonának, katonai szolgálatát egy csapatszállító hajón, Alaszka partjainál teljesítette. A második világháború befejezése után utazgatott, élt Antiguán és Guatemalában is.
    

1946-ban jelent meg első sikeres regénye, a Williwaw, amelyben háborús élményeit osztotta meg az olvasókkal Hemingway stílusában. Az ezt követő, 1948-ban napvilágot látó The City and The Pillar botrányt kavart, mert az akkori ízléshez képest túlságosan őszintén tárgyalta a homoszexualitást. A könyvet J.T.-nek ajánlotta, s mint később elmondta, a kezdőbetűk első igazi fiúszerelmét, Jimmy Trimble-t takarják, aki 1945-ben elesett a háborúban.
    

Az ötvenes években Edgar Box álnéven írott misztikus krimijeiben megteremtette Peter Sergeant detektív alakját. Mivel ekkor írott művei hűvös fogadtatásra találtak, Vidal színdarabokat, tévés és filmforgatókönyveket írt, ezek közül a Visit to a Small Planet színpadon és a mozivásznon is sikert aratott. 1956-tól a Metro–Goldwyn–Mayer stúdiónak dolgozott, besegített a Ben Hur forgatókönyvének írásába is.
    

A hatvanas években visszatért a regényíráshoz, azt az időszakot három sikeres műve fémjelzi. Az 1964-es Julianus a kereszténységet megtagadó IV. századi római császárról festett rokonszenves portrét. Az 1967-es Washington, D.C. ironikusan elemzi a főváros politikai erkölcseit, az egy évvel későbbi Myra Breckenridge című komikus regény a transzszexualitás és az amerikai álszenteskedés karikatúrája.
    

A hetvenes évektől Vidal esszéírói és regényírói karrierje is meredeken emelkedett. Csípős iróniájú, olykor meghökkentően szabadszájú, szellemes esszéiben elsősorban az amerikai politika, a társadalom, a művészeti élet kérdéseire fókuszált, nem kímélt senkit, tudatosan döntögette a bálványokat, legyen az akár az éppen hivatalban lévő amerikai elnök, vagy bármilyen hatalmasság, akár a New York Times bestsellerlistájának vezetője. (Állítólag pályatársa, Capote halálhírét hallva némi malíciával annyit jegyzett meg: "Reklámnak nem rossz.") Magyarul is megjelent esszékötete, az Írók, gengszterek, professzorok már címében is jelzi, hogy szerzője szerint nincs nagy különbség e tevékenységek képviselői között.
    

Vidal a hetvenes évek elejétől visszatért az amerikai történelem sajátos, egyéni hangú ábrázolásához, ilyen például a Burr ezredes utolsó kalandja, az Amerikai komédia 1876, vagy Lincolnról szóló regénye, amelyben az egykori elnököt valóságos zsarnokként ábrázolta. Egy másik vonulat darabjai, köztük a Teremtés, az Élő adás a Golgotáról vagy A Smithson pincéi, mulatságos, szatirikus sci-fi-jellegű darabok, amelyek nem kímélik a keresztény képmutatást és a filozófiai gondolkodás vadhajtásait.
   

Vidal a filmiparhoz is több szálon kötődött. Írt sikeres forgatókönyveket, amelyek közül a megvalósítás során kissé pornósra sikeredett Caliguláról letiltotta a nevét. Több filmben színészként is feltűnt, így Fellini Rómájában saját magát alakította, de játszott még a Tim Robbins rendezte Bob Robertsben és a Gattacában is.
    

Mivel családja több szálon is kötődik a Kennedy-famíliához, J. F. Kennedy elnökhöz barátság fűzte, s rokonai között tartják számon Jimmy Carter volt elnököt és Al Gore egykori alelnököt is, Vidal politikai karrierrel is megpróbálkozott. Demokrata párti jelöltként 1960-ban és 1982-ben is indult a választásokon, ám mindkét alkalommal elbukott, hiába élvezte olyan jeles liberális személyiségek támogatását, mint Paul Newman és Joanne Woodward. Gyakran fogalmazott meg sommás, vitriolos ítéleteket az amerikai elnökökről és az amerikai társadalomról. Obamát hosszú ideje a legintelligensebb amerikai elnöknek tartotta, de tapasztalatlannak. A republikánusokat súlyos szavakkal bírálta. A dühös irodalmár szerint államcsínnyel ért fel, amikor az általa az ország legostobább emberének nevezett G. W. Bush került az elnöki székbe, s úgy vélte, az általa okozott hibák helyrehozásához száz év kell majd.
    

Magánéletéről az író nem szívesen nyilatkozott. Nyíltan felvállalta homoszexualitását, a melegaktivista megjelöléstől azonban berzenkedett, független álláspontjához ragaszkodott. 2003-ban elhunyt élettársának, akivel szinte az egész világot beutazta, egy washingtoni temetőben emeltetett sírboltot, meghagyva, hogy majd őt is oda temessék.
    

Vidal 1993-ban megkapta a rangos National Book Awardot a United States című esszékötetéért, 2009-ben az amerikai irodalomhoz való kiemelkedő hozzájárulásáért National Book Awards életműdíjjal tüntették ki.