ZRÍNYI MIKLÓS: BEFED EZ A KÉK ÉG... (Az első változat)

Barabás Miklós: Zrínyi Miklós (1842)

A "vitéz hadnagy" kéziratában fennmaradt versek

Tartozunk őrizni életünket, valameddig lehet tisztességgel, arra nézve, hogy hazánknak többet szolgálhassunk. Viszont a dicsősségnek törvénye az, hogy kévánjuk a halált, mikor életünk tovább tisztességes nem lehet. Azt mondja a török: Ja deulet basuma ia güzgün desüme, azaz: Avagy holló hasamra avagy tisztesség fejemre. Azért ne irtozzunk se a haláltul, se annak formájától. Es temetésünkről is mihaszna sopánkodnunk? Sok vitéz embereknek holló gyomra volt koporsója, annál inkább fennmaradt a nevek. Coelo tegitur qui non habet urnam, et undique and Superos tantundem est via.

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,

Tisztességes legyen csak órám utolsó.

Akár farkas, akár emészszen meg holló,

Mindenütt felyül ég, a föld lészen alsó.

Nem mondhatni egy országot boldogtalannak, az ki sok időkön által és sokáig hervadhatatlanul állott virágjában, és már alább kezdett szállani, mert ez a vége az világi dolgoknak; és nem mondhatjuk boldogtalanságnak azt, hogy ennek ez világi törvénynek alája vettetett, holott minden más is ugy vagyon: hanem boldogtalannak mondhatjuk azt az embert, a ki a maga országának leszállásában és esetiben születtetik és nem virágjában. Azért ehhez is szerencse kell.