Vassné Szabó Ágota: Mert így...

Így fogadsz el, ahogy vagyok.
Akkor is,
ha vannak batyumban
gonoszkodó napok,
mikor kiszökik,
az arcomra ül,
és vas orrot növeszt
a ráncaim közül
egy szarkasztikus banya.
Mert így fogadsz el,
ahogy vagyok,
és nem menekülsz itthonról haza,
akkor sem,
mikor a nyakamon
hét lesz a fej,
és hét torokból,
hét lángot okád.
Így fogadsz el.
Ahogyan vagyok.
Akkor is,
ha nem látod okát,
hogy miért változom hirtelen
egy rosszcsont kobolddá át.
Így fogadsz el, ahogy vagyok,
hiszen titokban te is tudod,
többen vannak az olyan napok,
mikor angyalból vagyok,
csendes szavakba öltözöm,
és tenyeredbe lapulok.

Így fogadlak el, ahogy kaptalak.
Akkor is,
ha tipikusan férfiből vagy.
Mikor egy egyszerű kérdésemre
az atomoknál kezdődik a válasz,
én ugyan egy szavadat sem értem,
de pillogó szemekkel csodállak.
Így fogadlak el,
ahogy kaptalak,
és akkor sem menekülök otthonról haza,
ha az előszobádban,
az ajtód előtt
- hogy hasra essem bennük -
őrt áll cipőid hada.
Már azt sem bánom,
hogy lemegy a nap
- mikor főzöl -
mire mérnöki pontossággal
feldarabolod a dolgokat.
Megszoktam,
hogy amikor alkotsz,
vagy dolgozol,
- és slafrok nélkül állok eléd,
azt észre sem veszed -
nem hallod, ha kérdezek.
Ebben a korban
ezeken már változtatni nem lehet.
- hát -
Így fogadlak el, ahogy kaptalak,
- hiszen így szeretlek -
még akkor is,
ha tipikusan férfiből vagy.