Sablonos egyetemi történet az Egy nap szerzőjétől

Ez a történet már több forrásból is ismerős – leginkább ez a gondolat motoszkált végig a fejemben, miközben David Nicholls A nagy kvízválasztóját olvastam. De nem csak ez zavart: nem ezt szoktam meg Nicholls-tól. Éppen ezért szerencse, hogy ez a legelső könyve volt és nem a legújabb. 

 

A nagy kvízválasztó bár itthon úgy jelent meg, hogy az Egy nap szerzőjének legújabb bestsellere, valójában a legelső könyve volt. Ez pedig érezhető is az alkotáson: sokkal kevésbé kiforrott, mint az ezt követő két regénye, A beugró és a világszerte óriási sikert aratott Egy nap.

Az eredetileg 2003-ban megjelent műből James McAvoy főszereplésével készítettek filmet, amelyhez remek alapot nyújtott a könyv: ez alkalommal a film túlszárnyalta a regényt. Azt egyébként nem tartom kizártnak, hogy azért vagyok ilyen csalódott A nagy kvízválasztó miatt, mert a fent említett két másik kötetet nagyon szerettem, izgalmasak voltak, a sztorik is sokkal eredetibbek, egyedibbek, mint e mű esetében.

A történet angliai egyetemi közegbe kalauzolja az olvasót. A cselekmény középpontjában egy egyetemi kvízverseny áll, ám ennél sokkal többről, a fiatalok életéről, boldogulásáról szól az egész. A főszereplő Briant felveszik az egyik angliai egyetemre angol szakra, így az érettségi után elbúcsúzik az őt egyedül nevelő édesanyjától, kollégiumba költözik. A srác minden vágya – amellett, hogy felszedje élete első normális barátnőjét –, hogy tagja lehessen az egyetemi kvízcsapatnak, sőt hogy meg is nyerjék a megmérettetést. Ez azonban úgy, hogy középosztálybeli családból származik és nem feltétlen rendelkezik kiemelkedő szellemi képességekkel, nem megy olyan könnyen. Hiszen a csapatba tartozást nem feltétlen csak a tudás, de a származás, a külsőségek is megszabják. A kvízcsapatba való bejutás nem csupán egy társasághoz tartozást jelent neki, hanem a küzdelmet is saját múltjával: ha bekerülne az azt jelentené, hogy tovább tudott lépni, meg tudott felelni egyes elvárásoknak és több, mint aminek sokan gondolják.

A számos helyen humorral, iróniával megírt sztoriból természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat, azonban talán ez az, ami még sablonosabbá teszi az alkotást, amitől még inkább azt éreztem, hogy igen, ezt én már ismerem. A szerelmi rész előre kiszámítható, Nicholls úgy pakolgatja elénk a karaktereket, hogy a tapasztalt olvasó már szinte a megismerkedéskor tudja, hogy melyiknek mi lesz a sorsa. Így végül nem is okoz meglepetést a kapcsolatok kimenetele. Az egyetlen apró csavart talán a kvízjáték adja, de igazából az a rész sem hozott túlságosan lázba.

A nagy kvízválasztóról azt lehet mondani: első könyvnek megfelelő próbálkozás volt, filmes adaptációban megállta a helyét, azonban harmadikként olvasva csalódást okozott.

Kultography írása - 2012. július 29.