Régi
hiányossága a hazai zene-, irodalom- és társadalomtörténetnek egy olyan
összefoglaló, népszerű stílusban megírt, de tudományos igényeket is
kielégítő könyv, amely a magyar dalszövegírás történetét tekintené át.
Ezt a hiányt szeretné pótolni Véghelyi Balázs, aki irodalmárként és
zenészként egyaránt bemutatkozott már a nyilvánosság előtt, ezen a
terepen – mint mondja – mégis „sarkvidéki kutatóként” lépked, noha
tömegek életét meghatározó és életérzését kifejező műfajról ír.
A gondolat, hogy ezt a művet megalkossa, 2010 nyarán jutott eszébe,
azóta minden szabadidejét könyvtárazással és zenehallgatással tölti. A
hatalmas anyagból így is csak fejezeteket lehet megírni, egy-egy szerző,
stílus és előadó termésének, repertoárjának legjavát. Azt is csak
hitelesen, vagyis szakmailag felkészülten és elfogulatlanul. És – a
szerző koncepciója szerint – viszonylatokban gondolkodva: zene és
szöveg, szerző és előadó, előadó és közönség, mű és társadalom, magyar
és nemzetközi viszonylatában.
A
készülő könyv bevezetőjében Véghelyi Balázs a dalszöveg mibenlétének
tisztázásával foglalkozik, majd a népdaloktól kiindulva a magyar nótán, a
sanzonokon, a beaten, a rockon és a rapen át az alternatív zenéig sorra
veszi mindazt, amit a magyar zenéből és a magyar dalszövegírás
történetéből megőrzésre érdemesnek tart, érintve a színházi, a film- és a
gyermekzene területét is. Mindehhez az egyes területek szakértőinek
segítségét is igénybe vette.
Mivel
az író szerint a dalszövegekben összesűrűsödik a mindenkori társadalom
esszenciája, szó esik mindarról, ami a témához kapcsolódóan a
társadalomtörténet szempontjából is figyelemreméltó: a pesti kabarétól a
táncdalfesztiválokon, a hippik vagy a rockerek világszemléletén át a
fogyasztói társadalom zenekultúrájáig.
„Egy
korszak társadalmi viszonyait, a mindenkori fiatalok gondolat- és
ízlésvilágát híven tükrözik az adott kor népszerű dalai. A dalszöveg a
huszadik század olyan művészeti és önkifejezési formája, amely a
történelem följegyzetlen hétköznapjairól tudósít minket” – véli a
szerző, hozzátéve Babits Mihály szavait: „Mindenik embernek a lelkében
dal van.”
A
munka már „majdnem nyomdakész”, de Véghelyi Balázs a történet vázának
felépítése után magukat az érintetteket: a szerzőket és az előadókat is
meg szeretné szólítani. Ezután – reményei szerint – a könyv még az idén
megjelenhet.
Comitatus Folyóirat
0 Megjegyzések