Irodalomkedvelő fiatalok tábora Niklán

Berzsenyi Dániel egykori lakóhelyére, Niklára hívott táborozni az ország minden részéről irodalomkedvelő középiskolásokat a kaposvári székhelyű Berzsenyi Társaság. A 11 táborlakó hétfőn érkezett meg a Somogy megyei faluba, ahol a foglalkozások nagy részét az egykor a költő által ültetett fa alatt tartják.

(MTI) Egerszegi Edit, az 1904-ben alapított Berzsenyi Társaság ügyvezető titkára elmondta, hogy negyedik alkalommal szerveztek irodalmi tábort középiskolásoknak, az előző három évben mintegy félszáz diákot fogadtak.
    

A cél az, hogy a verseket szerető fiatalokkal megismertessék a társaságot és névadójának munkásságát, de fontos az is, hogy a résztvevők köréből gyarapítsák, fiatalítsák a tagságukat – mondta az ügyvezető. Hozzátette: tudomása szerint ilyen jellegű tábor megszervezésére az országban egyedül a Berzsenyi Társaság vállalkozik, ehhez idén a Nemzeti Kulturális Alap, az Schola Rivulina Alapítvány és Kaposvár önkormányzata nyújtott anyagi támogatást, de sok segítséget kapnak a helyi önkormányzattól is.
    

A szombati táborzárásig a résztvevők nemcsak Berzsenyi Dániel irodalmi munkásságáról tudhatnak meg többet, hanem verstani ismereteiket is gazdagíthatják, drámapedagógiai játékok részesei lehetnek, továbbá kézműves foglalkozás és táncház is színesíti a programot.
    

A résztvevők irodalmi ismereteit olyan vendégek is gyarapítják majd, mint Németh Ágnes, Németh László Kossuth-díjas író lánya, Tari István délvidéki költő, Grecsó Krisztián író, költő és Szakály Sándor történész, a Magyar Tudományos Akadémia doktora.
    

A fiatalok ellátogatnak a Vas megyei Egyházashetyére, a költő szülőházához, majd útba ejtik a Berzsenyi Társaság örökös elnökének, Takáts Gyula Kossuth-díjas kaposvári költőnek, műfordítónak egykori fonyódi villáját is.
    

A verseket évekig csak titokban író Berzsenyi Dániel 1804-ben költözött Niklára, ahol sikeres gazdálkodóként vált ismertté. Első – 77 verset tartalmazó – kézirata Kis János soproni evangélikus lelkész közvetítésével 1808-ban került Kazinczy Ferenchez, aki felajánlotta, hogy segít megszerkeszteni a kötetet. Verseinek első kiadása 1813-ban jelent meg.
    

A soproni evangélikus líceumban eltöltött hét év alatt – tanulmányait sosem fejezte be – sokat olvasott és kiválóan megtanult latinul, németül, jól ismerte a római és a görög mitológiát. Példaképének Horatiust tekintette.
    

Ritkán hagyta el Niklát – a "niklai remete" jelző is innen ered –, még otthonról sem szívesen járt el. Ideje nagy részét a tudományoknak szentelte, amelyről számos tanulmányban értekezett. 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia első vidéki rendes tagjává választották. Székfoglalóját 1833-ban adták ki Poetai harmonistica címmel.