Gaber Elizabeth: Külvilág

Körülvesz a végtelen,
átölel szelíden.
Magához ragad, majd elnyom erősen.
Taszít, lenyom a mélybe.
Zuhansz, de késő már,
hiszen teljesen egyedül maradtál.
Nincs már akarat, elhagytad magadat.
A Világ kitagad, kérdezvén:
a könyörület hol marad?

Leköt a fájdalom, fogva tart,
rabja lenni egy érzésnek, ámulatba hajt.
Bosszúvágy felkavar,
Cselekedni rögtön! - ezt sugall.
Félteni a lelket, hajtani a bajt,
Hagyd, tegyem, ezt akard!

Szemrebbenés nélkül tetted te így,
Hazudtál és öltél.
Ölted szívem egyetlen álmát,
és elvetted őt, nem is várván.
Csalódva néztem én csak rád,
Ez nem te vagy, hagyta el a szám,
Vége van, nem harcolok tovább.
Nincs tovább semmi, csak üres némaság.