 |
| Fotó: Balázs József |
Imám a csönd
a lét szava
a kimondhatatlan
temploma
zúg az élet az ablak alatt
tűz a nap, vág a szél
kivont karddal
erős bástyafalról
milliárd ember hangzavarban
hadonász és beszél, beszél
nem ülök némán hegyfokon
nincsen remetelakom
a szívem a csöndem, otthonom
ha vonatfütty, ha madárdal,
ha jő a postás, ha ég a rántás,
ha várni kell, ha félni kell,
ha olykor nehezen alszom el,
ha egyedül, ha társaságban -
a lét imáját mormolom
a kimondhatatlant hordozom.
S ha lelkem mégis szót emel
a végtelen térbe szórom el
mi egyetlen létem lényege,
egednek egyetlen porszeme:
Ima
Istenem, ki alkottál,
Hozzád, a Mindenhez
száll imám.
Nélküled semmi,
Veled minden lehetek,
az is, mit el sem
képzelhetek:
a megfoghatatlan
teljességre vágyom.
A szenvedés végét,
mindenek üdvét
kívánom!
0 Megjegyzések