Dani imádja az
unokáját, amit kihasznál Patrik és hazafelé menet kicsikar a papától egy nagy
adag fagyit, a közértben egy szelet csokoládét, otthon pedig vacsora helyett
legózik.
Délután öt óra.
A terasz felől
valósággal ömlik be a napfény, amely a narancssárgára festett nappalit
barátságossá varázsolja, a nehéz, nagydarab, vörösesbarna bőr ülőgarnitúra, a
hideg üvegasztal és funkcionális használatra alkalmatlan, modern kiegészítő
bútorok ellenére.
Patrik háttal a
terasznak, leül az egyik összekötő szőnyegre, kiborítja a dobozát, melyből a
milliom legó alkatrész beteríti a környezetét. Elmélyülten kotorász bennük, s
percek alatt kisautó, darus kocsi, szemétgyűjtő dobozos autó lesz a műanyag
darabokból.
Hiányzik Daninak a
felesége. Jó lenne, ha Margó nem dolgozna, csak élné a feleségek és nagymamák
egyszerű, mégis nagyszerű életét. Délre ebédet főzne, délután nagyokat
sétálhatnának, utána pihennének másfél órát, majd elmennének az unokáért az
óvodába. Évente egyszer külföldön nyaralnának, szezon előtt vagy után, amikor
olcsóbbak az utak.
Nem így képzelte a
nyugdíjas éveket, hogy egész nap egyedül van, Margó meg legalább még három évig
dolgozik, mert a fejébe vette, hogy a lányuk után a fiuknak is vegyenek egy
lakást. A megtakarításuk nem elég rá, ha azt akarják, hogy maradjon
vésztartalékuk is. Szóval Margó tovább dolgozik, számára pedig unalom űzésként
ott van a házi munka változatossága. Mit
mondhatna az asszonynak, hogy a fiuknak ne vegyenek lakást? Persze, azonnal
jönne a riposzt, bezzeg a lányunknak azonnal vettél, hitelre, nem győztük
törleszteni. Magyarázkodhatna, hogy Mara pocakjában ott növekedett Patrik, és
két kezdő diplomás fizetéséből az albérlet elvitte volna a jövedelmük felét. A
házastársi vitáknak se vége, se hossza, csak abbahagyják időnként, hogy később
újra nagy hévvel folytathassák.
Ha reálisan belegondol,
retteg az egész napos összezártságtól, ami azonnal bekövetkezik, amint a
felesége abbahagyja a munkát. Össze kell
ismét csiszolódni, mintha fiatal házasok lennének. A lányuk még egy gyereket
szeretne, ha lenne segítsége és visszamehetne dolgozni a szülés után fél évvel.
- Szia, Apa! Halihó, nagyfiú!
Megérkezik Balázs,
akihez azonnal odarohan az unokaöccse, akit nagy kacagások közepette felkap, és
a magasba emel.
- Szervusz, kisfiam! Jó, hogy hamar
hazaértél, mert ez a kis krampusz nem akar vacsorázni.
- Persze, Apa, mert szokás szerint
teleette magát fagyival meg édességgel!
- Ha elfoglalod Patrikot, készítek egy
kiadós omlettet vacsorára!
Olvasott egy jó
receptet a múlt heti Nők Lapjában, spenótos omlett. Egyre jobban megy neki
főzés, ráadásul a reform ételekkel kísérletezik és ízlik a családtagoknak.
Igazság szerint, a
receptekből ihletet merít, de mindig átvariálja. Most is, olajon megpárolja a
húsz deka spenótot, fűszerezi, majd ráönti a tucat felvert tojást, és amint
megkocsonyásodik, gazdagon megszórja sajttal, rácsúsztatja egy nagy kerek
tányérra és beteszi két percre a mikróba, hogy ráolvadjon, végezetül a felét
lazán meghinti durvára tört színes borssal. Patriknak a bors nélküliből ad, aki
mégiscsak megéhezett és versenyt esznek Balázzsal. Fogy a puha krumplis kenyér
és a narancslé is, olyannyira, hogy hatkor beesik az ajtón Mara, hogy hazavigye
a kisfiát és neki már csak egy vékonyka szelet jut az omlettből.
Magukra marad a két
férfi. Összehangoltan leszedik az asztalt és elmosogatnak.
Takarítani is kell,
mert a hófehér konyhabútor, a zöld csempe és az ugyanolyan színű burkolat is
megsínylette a vacsorafőzést.
- Menj csak, Apa, majd én kitakarítok!
Hagyja Dani
kibontakozni a fiát, mert valóban nem nagy művésze a takarításnak. A keze
nyomán minden csíkos lesz, meg ragadós, pedig fél flakon tisztítószert is képes
elhasználni, teljesen feleslegesen.
Balázs azonban nagyon
ügyes, ég a munka a keze alatt, mintha rendszeresen konyhát takarítana. Addig
is, amíg jár a keze, nem kell foglalkoznia azzal a gondolattal, hogyan adja elő
a terveit a szüleinek. Nincs értelme tovább halogatni a bejelentést, mert repül
az idő, megállíthatatlanul.
Megígérte Edinának,
hogy közli a szüleivel az utazásukat. Érzi, hogy az apját könnyen meggyőzi, de
az anyja, hát igen, ő már nehéz eset. Hiába mondta neki, hogy nem kell lakás,
számára nem létkérdés az önálló háztartás, sőt, amíg egyedül van, ez a
kényelmesebb. Ha megnősül, az már más helyzet, akkor kettőjüknek kell megoldani
a gondjaikat, az sem a szülei problémája lesz.
Anyja azonban hajthatatlan, dolgozik, mert drága a lakás, főleg a
garzonok, mert mindenki azokat keresi. Emlékszik, hogy anyja mindig
patikamérlegen mérte a gyerekeinek az ajándékokat, ha kapott az egyik, akkor a
másik is, nehogy szó érje a ház elejét. Mara, a nővére, egy igazi művészlélek,
tanít és koncertekre készül, a sógora sem egy gyakorlati ember, karmesterként
elvarázsolt herceg, aki azt sem venné észre, ha a dobostorta mellé kovászos
uborkát tennének, megenné mindkettőt. Számukra az anyagiak nem sokat
jelentenek, anyjuk pátyolgatása nélkül egy kanaluk sem lenne.
Csillog a konyha. A
zöld-fehér Fradi konyha.
Hiányozni fog.
Csattan a bejárati
ajtó, megérkezett a ház asszonya.
- Szervusztok, fiúk, mi újság?
Vacsoráztatok már?
Költői a kérdés.
Margó átöltözik,
lemossa arcáról az út porát és kimegy konyhába, hogy bekapjon néhány falatot.
Az rendben is lenne,
hogy tiszta a konyha, de a hűtőszekrényben ott lapulnak a készételek, a héten
még csak egy dobozzal sem fogyott el. Nem érti, mit eszik a családja, ha a hét
végeken megfőzött és dobozokban lefagyasztott készételek egyáltalán nem
fogynak. Megint adhatja Matild néninek, a harmadikon lakó egyedülálló öreglánynak,
aki jóformán kenyéren és gyümölcsön kívül más élelmiszert már évek óta nem
vesz, mert elég neki a Margótól kapott étel.
Az asszony állva
megeszik egy szelet vajas kenyeret, zöldpaprikával, és csatlakozik a férjéhez
és fiához, akik elmélyülten nézik a híradót a televízióban.
- Összejön az üzlet az arabokkal.
-
Szívem, ne dolgozz, pihenj.
-
Danikám, ezt még be kell fejeznem.
Nézzétek, milyen ajándékot küldött a partner! Péter egy négyszögletes princess,
én pedig körte alakú navette csiszolású gyémántot kaptam, amelyhez certifikátot
is mellékeltek. Mindkettő két és fél
karátos, és túl értékes ahhoz, hogy elfogadjuk. Mire megkaptuk, már a repülőn
voltak az urak. Valami nem stimmel. Péter elutazott Azerbajdzsánba, mire
visszajön, addigra utána nézek, a partner arab cégeknek. Balázskám, ugye segítsz nekem kutakodni az
interneten?
-Persze, Anya! Mi lesz veled nélkülem?
-
Hogyan mondtad, kisfiam?
A fiú nekiveresedik,
mint a kisgyerek, akit csínyen kaptak.
- Anya, Apa, mondanom kell nektek valamit!
Edina megpályázott egy ösztöndíjat, én pedig egy új állást. Mindketten
megnyertük. A szépséghibája, hogy Londonba kell költöznünk. Három hét múlva
kell személyesen jelentkeznünk, hogy megkezdhessük a ténykedésünket.
Dani rezzenéstelen arccal figyeli a fiát, ám
szemében mintha büszke fény csillanna. Férfi lett Balázsból! Végre! Még akkor
is büszke a fiára, ha a felesége kiborul.
Margó a meglepetéstől
nehezen tud megszólalni:
-
Kisfiam! Hogyan képzeled, hogy csak így
bejelented, minden előzmény nélkül, hogy itt hagysz bennünket?
-
De Anya, miért mondasz ilyet? Huszonhét
év előzmény nem elegendő? Azóta élek egy fedél alatt veletek! Ideje lenne
kirepülnöm a családi fészekből.
-
Tudod, hogy lakást akarunk venni neked…
-
Nem kell, Anya, már százszor elmondtam!
Ideje, hogy megálljak a saját lábamon. Ma felteszem a netre a kocsimat, eladom,
majd veszek másikat, amint visszajövök. Most pedig, kérlek, mondd meg, milyen
cégeknek nézzek utána a neten!
Hangtalanul omlik össze
Margóban a kártyavár, amelyet reményekből, óhajokból és kívánságokból
építgetett hosszú éveken át, óvta a szellőtől, lelke mélyén dédelgette, mert
azt akarta, hogy a gyerekei mindig a közelében legyenek, hogy segíthesse őket.
Mindig és mindenben. Mint a gyermekkorukban. A lányával nincs is baj, a vejének
is szüksége van rá, csak a szerelmetes kicsi fia az, akinek már nem kell a
kezét fognia, mert nem tart rá igényt. Olyannyira nem, hogy Londonig meg sem
áll, nehogy akár egy percig is eszébe jusson hazafutni a mamához, ha egy napon
pillanatnyi megtorpanásra késztetné a hétköznapi döntések egyike.
-
Kértek egy konyakot? Igyunk egyet a
nagyfiam egészségére! Csatlakoztok?
Csatlakoznak.
Hajnalig kerülgeti az
álom az asszonyt, míg végre elszenderül, hogy alig néhány perc múlva ébressze
az óracsörgés.
Szokása szerint
elkészíti a reggelit és megterít három személyre. Pirítós, sült bacon szalonna,
tükörtojás, citromos tea és természetesen kávé.
Viccelődnek a
reggelinél, és Margónak most egyáltalán nincs kedve elindulni.
- Anya, ne menj kocsival, majd én
elviszlek és érted is megyek, legalább egyszer időben hazaérsz.
- Rendben van, kisfiam.
Fél nyolckor már ott ül
a számítógépe előtt és olvassa Balázs anyagát, amely a két arab cégről mindent
tartalmaz, amit meg lehet tudni az internetről. Még két levele van,
mindegyikhez szerződés tervezet van csatolva. Egyik a saját ügyvédjüktől
érkezett, a másikat az arab ügyfél küldte, francia nyelven. Mintha nem is
ugyanarról az ügyletről szólnának.
Klarissza szokása
szerint fél kilencre ér be, elvégre a vezérigazgató asszisztenseként ennyit
igazán megengedhet magának. Ma nincs formában, képes térdig érő farmerben,
mélyen dekoltált pólóban és a szokásos nyolc centis tűsarkú szandáljában
megjelenni. Hiába, ma nem lesz itt a főnök, ma sem és holnap sem, mert
Azerbajdzsánban próbálja eladni a kristályvizüket. Délig benn marad, utána
pedig elmegy ebédelni és vissza sem jön, inkább elmegy a barátjával az
uszodába. Még napozhat is délután, mely egészségesebb, mint a szolárium.
Először is kávét főz,
utána kiszalad a közértbe reggeliért, utána lebonyolít néhány telefont és máris
dél lesz.
Már folyik a kávé,
illata betölti az irodát, amikor berobban a szobába Margó, aki láttán Klarissza
elképed, mert ma igazán kiöltözött. Elegáns kosztümben, parfümillatban áll meg
az ajtóban.
- Szervusz, Klarissza! Remélem, nekem is
jut kávé! Két cukorral kérem és tejszínnel. Kérlek, meg se szólalj! Ha megisszuk a kávét, azonnal nekikezdünk a
munkának. Ma vagyok utoljára, használd ki, mert többé nem lesz alkalmad
megkérdezni a véleményemet.
Margó figyelmét nem
kerüli el, hogy Klarissza kezében meginog a kávéscsésze.
-
Kérlek, szólj az ügyvéd úrnak, hogy
fáradjon át, ha lehet, minél előbb.
Az asszisztens mérges,
mit ugráltatja az öreglány, mintha maga nem tudná felhívni az ügyvédet. Persze,
majd Palika ugrik neki, ha én hívom fel, gondolja és kelletlenül leteszi a
kávéját és felveszi a telefont:
-
Szia, Palika, Klarissza vagyok. Kérlek, gyere át a titkárságra, valamit meg
kellene beszélnünk.
-
Szép jó reggelt, szép hölgyem! Sajnos,
nem érek rá. Talán délután lesz néhány percem.
-
Oké, szépfiú!
Klarissza jelentőség
teljesen Margóra néz, kezébe veszi a kávéscsészéjét:
-
Nem ér rá az ügyvéd úr. Talán délután
lesz egy kis ideje.
-
Úgy. Szóval nem ér rá.
Margó előkapja zsebéből
a mobilját:
-
Szervusz, Pali! Margó vagyok. Az arab
üzletkötéssel kapcsolatban szeretnék veled beszélni.
-
Kézcsókom! Két perc és nálad vagyok.
- A titkárságra gyere, kérlek, itt vagyok
Klarisszánál. Azért hívott az előbb.
-
Istenem, hát miért nem mondta, hogy te
keresel?
- Nem érdekes, várunk.
Elvörösödik Klarissza,
majd ad Palikának, hogy leégette az öreglány előtt. Mérgében majdnem magára
önti a kávét.
- Ne öntsd le magad, nehezen jön ki a
fehér pólódból a kávéfolt. Szóval, kérlek, kapcsold be a számítógéped és nézzük
át együtt.
Persze, most már jó
lenne, ha dolgozna az ügyön, bezzeg a személyes tárgyalásra, meg a
munkavacsorára nem vitte el a vezérigazgató. Így igazán nehéz dolgozni!
Egyébként is, neki személyesen semmi érdeke nem fűződik ehhez az ügylethez, nem
ő kapta az ajándék gyémántot.
Megérkezik az ügyvéd
fiatalember:
- Kézcsókom, hölgyeim! Csapjunk bele!
Lezseren helyet foglal
Klarissza asztalánál, a számítógép előtt, onnan figyeli Margót, aki továbbra is
állva marad.
- Három anyagot küldtem át, két szerződés
tervezet és egy összeállítást az arab partnercégről. Kérlek, Péter, miközben
átolvasod, összefoglalom a történteket.
Kereskedőházunk megbízást kapott tizennégymillió kétliteres flakon
lúgosító ásványvíz értékesítésére. Meghirdettük a világhálón, és többek között
kedvező üzleti ajánlatot tett egy arab és egy azerbajdzsáni cég, melyekkel
felvettük a kapcsolatot. Az arab cég képviselői helyünkbe jöttek és a tárgyalás
során kvázi megállapodtunk a szerződéses feltételekről. Ám képviselőik gyorsan
visszautaztak, és küldtek a cégünk tárgyaló képviselőinek, a vezérigazgatónak
és nekem, egy-egy gyémántot, amely túl értékes ahhoz képest, hogy tényleges
üzleti kapcsolatban nem állunk. Ha tíz éve folyamatos üzleti kapcsolatban
állnánk, akkor is túlzásnak számítana a két és fél karátos gyémánt. Egyszóval
kicsit jobban utána néztem az arab cégnek. Mi csak arra kellenénk számukra,
hogy platinát tudjanak eladni rajtunk keresztül az azerbajdzsániaknak. Ama
másik pályázónak, akinél éppen kinn van a vezérigazgatónk tárgyalni. Egyszóval
a kristályvizünk csak hab a tortán. Ebbe az üzletbe nem szabad belefogni. Két
tűzfészek között nem jó labdának lenni. Ha visszajön Péter, a két gyémántot
elhelyezzük egy széfben és közöljük az arab partnerrel, hol veheti vissza. Ha
átolvastátok, azonnal értesítsétek Pétert is!
Klarissza kávéja közben
kihűlt. Nem is érzi, csak egy hajtásra megissza. Úristen! Mit képzel magáról az
öreglány!
-
No, de Margó! Péter már megállapodott
velük.
- Nem úgy van az, Klarissza – szólal meg
az ügyvéd, - még csak tárgyalunk, nincs szerződés, amely bármely felet
kötelezné. Kérek öt percet, Margó, amíg átnézem. Ki fordította le a franciáról az
arab szerződést?
- Engedelmeddel, szerénységem.
- Akkor megnyugodtam. Gyere ide,
Klarissza, ülj mellém és nézzük át együtt.
- Amíg olvastok, addig elmegyek elszívni
egy cigarettát.
Becsukódik Margó mögött
az ajtó és a lány azonnal nekiesik a fiatalembernek:
-
Hülye vagy, Palika! Leégettél az
öreglány előtt!
- Klarissza, utoljára mondom, lassan, hogy
megértsd! Egy, neked nem vagyok Palika, legfeljebb ügyvéd úr, kettő, Margó
kisujjában több tudás és tapasztalat van, mint amit mi ketten tíz év alatt
megszerezhetünk.
Hallgass, kérlek, és olvass. Ha nincs kedved hozzá, akkor
hagyj magamra!
Palika egyre
idegesebb. Hirtelen felpattan, leveti a
zakóját, meglazítja a nyakkendőjét és tölt magának egy pohár narancslét. Mindig
megszomjazik, ha ideges. És most az. Felhívja a titkárnőjét és megkéri, hogy
nézzen utána valaminek.
-
Klarissza, küldj egy sms-t Péternek,
hogy azonnal hívjon fel, amint ideje lesz!
-
Olvasok, nem zavar!
-
Felesleges, úgysem érted! KÜLDD MÁR AZT
AZ SMS-T!
Ordít, pedig egy év
alatt, amióta Klarissza ismeri, soha még a hangját sem emelte meg.
Visszatér Margó és nem
igazán érti, hogy miért bámulja Pali a képernyővédő egymáshoz ütköző színes
gömbjeit.
- Tudod, Margó, mi ebben az érdekes? Ha
nem jössz az ötlettel, hogy a kristályvíz ellenértékét platinában kérjük, most
nagy bajban lennénk.
-
Ne túlozz, a fordulópontot mégiscsak az a
felettébb értékes ajándék jelentette!
Trillázik az ügyvéd
telefonja:
- Szia, mi újság?
- Igazad volt, a Gellértben háromfős
azerbajdzsáni társaság is megszállt, pontosan abban az időben, amikor az
arabok. A számlát arra a cég nevére kérték kiállítani, amelyikhez a
vezérigazgató úr elutazott.
- Köszönöm, nagyot segítettél.
- Ez a dolgom.
Klarissza sms-t kap: Az adleri reptéren rostokolok. Csak holnap
lesz csatlakozás. A szállodából hívlak egy órán belül. Péter
Az ügyvéd fellélegzik.
- Margó, ahogyan Pétert ismerem, azt fogja
mondani, hogy bármit kérhet, minden kérését teljesíti.
- Ilyen gáláns volt az édesapja is. Pali,
én holnaptól nem akarok dolgozni.
Bontsuk fel közös megegyezéssel a munkaszerződésem. Itt vagytok, ti, a
fiatalok, előttetek a jövő. nekem otthon a helyem a családom körében
- De, Margó, ilyet nem kérhetsz? Mi lesz
velünk, nélküled?- Mi lenne, fiatal barátom. A Föld forog
tovább. Reggel bejövök aláírni az egyezséget. És behozom a gyémántot, hogy
letétbe helyezhesd! Sziasztok!
Margó a tér felé indul,
sétál egyet, mielőtt felülne a buszra. Az apró, homokszínű kaviccsal felszórt
sétányokat pirosra festett padok szegélyezik, amelyek között vannak, amelyeken
kiválóan lehet napozni, és olyanok is, amelyekre egész nap terebélyes
vadgesztenyefák vetik hűs árnyékukat. A
sétányok között zöldell a pázsit, melyre lépni szabad. A környékről ide járnak
a kisgyerekekkel, mert a parkba állatot bevinni szigorúan tilos, ahogyan
szemetelni és dohányozni is. De csókolózni szabad, ez nyilvánvaló. Nincs olyan
napszak, amely elriasztaná e tevékenységtől a párokat. Se a fiatalokat, sem az
idősebbeket.
Nagyot sóhajt a csinos
asszony, amikor meglát egy kéz a kézben sétáló korabeli párt. Neki is Dani
mellett a helye. Szegény, egyedül még arra sem képes, hogy megmelegítse a
lefagyasztott ételeket, inkább hideget eszik. Ezután más lesz, minden nap friss
ételt főz, együtt ebédelnek, nagyokat sétálnak, színházba járnak és moziba,
időnként elmennek nyaralni, talán hamarosan Patrikot is magukkal vihetik.
Balázsnak nem kell
lakás. Ki érti? Pedig ha Marának vettek, akkor valamit kell a fiának is
kapni. Eladja a kocsiját a gyerek, mert
Londonba megy dolgozni. Majd vesznek neki egy jobb autót, ha hazajön.
Hazajön?
Micsoda kérdés ez?
A buszmegállóban nem
kell várnia. Húsz perc múlva már nyitja is a lakás ajtaját.
- Szervusz, Danikám!
A férje nem válaszol,
mert nincs is otthon!
Hívja mobilon, de az a
nappaliban cseng. Hol lehet Dani,
délután egykor?
Idegesen felhívja a
fiát, aki csak nevet a dolgon:
- Nem tudtad, Anya, hogy Apa körmérkőzéses
sakkbajnokságot szervezett a kerületi nyugdíjasoknak? Ma van a harmadik
forduló. A régi művelődési házban megtalálod. DE miért mentél haza? Csak nem
vagy beteg?
Megnyugtatja a fiát,
hogy nincs semmi baj, majd főz egy finom vacsorát, hívja el Edinát is.
Körülnéz, milyen
nyersanyagok vannak készleten, hát, ilyen kevés még sohasem volt. Felkapja a
kocsi kulcsát és elindul vásárolni. Mielőtt beülne a kocsiba, megszólal a
mobilja:
- Szervusz, Anya! Ugye, ma is elmegy Apa
Patrikért az óvodába? Tudod, ma nagy öröm ért bennünket! Gyereket várunk!
Vacsorázhatnánk nálatok?
Ez nem lehet kérdés!
Még jó, hogy otthagyja
a munkahelyét és visszatér a nyugdíjas életbe.
Szegény férje, mennyire
unatkozhatott, ha sakkversenyt szervezett!
Igyekeznie kell a
bevásárlással, mert az unokájáért maga akar elmenni és addig a vacsorával is el
kell készülnie.
Hajrá, Margó, biztatja
magát és vehemensen elindul a kocsival. Csak elfelejt indexelni és valaki
nagyon dudál mögötte.
Int neki, hogy bocs, de
ez már a korral jár!
Majd mosolyogva a gázra
lép.
){kind=link}
0 Megjegyzések