Mondjátok, még meddig kell tűrni, elviselni!
A népnek őket kényeztetni, eltartani, gazdagítani.
Hazugságaikat szó nélkül hallgatni!
Itt van a nyakunkon újra,
a korona birtokosa.
Egyszer leszavaztuk a földre visszahúztuk.
Álmait, vágyait, hittük, megnyirbáltuk.
Ő ígérte, más lesz, majd ha felkerül
felettünk az ég, akkor kiderül.
Azonban, benne a harag csak gyűlt
mosolyogva készült az elvetemült
arra a percre, a vágyott napra,
hogy végre teljes legyen a hatalma.
Mögötte a társak, a semmiből jövők
kik vele és általa élhetnek szép jövőt.
A sok ingyen élő, hajbókoló szolga
mindannyinak lett hirtelen zsíros állása!
Ám a népnek bűnhődnie kell!
Mert mint tudjuk a „dakota”
semmit sem felejt el?
Csupán, amit ígért a népnek
Munkahelyeket, magasabb béreket
élhetőbb életet!
Attól tartok, nekünk már nincs esélyünk
arra, hogy valaha emberként élhessünk
mert, ősi magyar gond a széthúzás
ebben az országban sosincs összetartás?
Bizakodjunk...
Pécs, 2011
0 Megjegyzések