Meghalt a nyár, mert eljött az ősz,
Te kegyetlen október megölted őt.
Megölted a fák gyönyörű zöldjét,
Halott, sárga levelek hullanak szerteszét.
Hullanak, ahogy én is lehullok a porba,
Hideg eső csupasz ágainkat mossa.
Olyan az erdő, mint sírokon a kopjafák,
Az ég felé a szürke semmit mutatják.
De, ha eljön a tavasz, elzavar zord telet,
A fák újra hajtanak virágot, levelet.
Ott van viszont köztük az én kopjafám,
Hiába jön május, nem ont virágot már.
Csak egy fa maradt örökre csupaszon,
Melyre az én nevem vésték, a zord őszi napokon.
0 Megjegyzések