Valamikor, talán nem is oly régen,
élt egy család, tanyai vidéken.
Anyuka, apuka és a három gyerekük,
akkoriban még hatalmas volt a telük.
Imádták a gyönyörű hófehér tájat,
A téli ágakon játszó napsugárkákat!
Hólabdát gördítettek a ropogó havon,
Óriás hóembert építettek, a tanyaudvaron!
A tél ünnepe volt a nagy disznóölés,
melyre mindig nagy volt a készülődés.
A tanyára rokonok, barátok érkeztek,
és a 300 kilós disznó ellen vétkeztek!
Nagy volt a vigadalom telente újra,
volt ott minden, kolbász tepertő és hurka!
A nagymama örökké hangulatot fokozott,
Újabbnál, újabb meglepetéseket okozott.
A böllér elé került a csutával töltött hurka,
nagy volt a nevetés mikor belé állt a villa!
Derekasan állta a böllér a próbát
de nem sikerült neki elvágni a hurkát.
Vagy másik alkalommal vacsora közben,
mama a konyhába lopakodott csöndben.
Egy tepsibe villákat kanalakat pakolt,
jól megrakta majd a szobába beszólt.
Viszem a második fogást, legyetek már csöndben
hogy tudtok ennyit beszélni, vacsora közben!
Belesett az ajtón, remélte senki sem nézi,
a megrakott tepsit a szoba közepére repíti.
Jesszusom! Csörömpölés rázza meg a szobát,
egy pillanatra elnémította a vendégek hadát.
Majd a nagy ijedséget kacagás váltotta fel,
mindenki rájött, ismét a nagyi viccelt.
Így teltek a tanyán az esték,
rokonok, barátok egymást szerették.
Keresték egymással a kapcsolatot.
Pedig a rokonság még vonaton utazott.
Tetszettek nektek is a megfakult képek?
Bizony ezek nekem, nagyon szép emlékek.
Szegények voltunk és mégis boldogok.
Nem voltak flancos partik, és puccos asszonyok.
Hová lettek ezek a meghitt esték?!
Megkopott a szereteten, a máz és a festék.
Itt az ideje, hogy ismét újra fessük,
Szívünkben alvó szeretetet felébresszük!
0 Megjegyzések