Betakarlak, mintha volnék kedvesed,
hogy ne fázz, csókokkal hintelek, fénylő
szemedre álmot lehelek. Kék eged
ma éjjel én leszek, téged kérlelő
mindened. Csak a szívfal repedt izma
emlékszik a múltra és fáj még ívben
néha. A szivárvány földre hullt prizma
játékán éledek, ujjam tövében
kulcsoló kezed. Mélyében elveszett
édenek és mintha volnék kedvesed,
úgy szeress. Égjek az angyalok felett
ne sirass percet, mi téged elfeled.
Most látom mily kegyesek az istenek,
szerelmes arcodban látni engedtek .
0 Megjegyzések