Ma éjjel csend volt a luxusbárban,
tátogott a dizőz, nem zendült a dal.
Dolgozott a dobos, némán, süketen,
hát hiába játszott a lelkes zenekar?
Egy dal megszökött ma éjjel,
kiszállt az éjben a nyitott ablakon.
Vígan és szabadon szállt tovább a széllel,
és kinn a parkban én is hallgatom...
Majd elköszönt, továbbállt nevetve,
és felkeresett egy alvó laktanyát.
Hirtelen csendült fel, ott a néma csendben,
azonnal rettentő zűrzavart csinált...
Az éjszakai műszak boldogan hallgatta,
amikor hozzájuk megérkezett a dal.
A gépek zúgását is túlszárnyalta ő,
így egy kis szünetre megálltak hamar...
Elment az árvához, öreghez és búshoz,
meglátogatott egy bánatos leányt,
Ki aludni nem tud, mert szerelme elhagyta,
és e dal mindenhol jókedvet csinált...
Ma éjjel megszökött egy dal a luxusbárból,
az urak és hölgyek csendben ülnek ott.
De akik igazán, tiszta szívből vágyták,
mindenkit örömmel meglátogatott.
0 Megjegyzések