Sümegi Tamás: Haikuk I.

Leng eső-függöny,

rojtos alja végigcsap

a tócsatükrön.

***

Tajtékzó felhők,
rés nyílik, lassú legyen.
Áll a súlyegyen.

***

Izzók ébrednek,
éjszaka van s odafönt
kiragyog a csönd.

***

Az óra számol.
Mi süketen zuhanunk.
Jár, s mi meghalunk.

***

Kép egy kisfiúról

Rámában reked,
ki ártatlan, és szégyell
a te gyereked.

***

Mennyi lámpanyom,
hányszor koppant fürge fény
terajtad, plafon!

***

Új papír-darab
került kezem alá, Sors!
Hogy én írjalak.

***

Csak a pillanat
az élet, s csak éveid,
azok illanak.

***

Alszol, Mária?
Imádkozz, míg én alszom!
Lux est patria.

***

Ha végre alszom,
mosoly rejtse el arcom,
mely oly hideg volt.

***

Éj van. Keletnek
fordulok, s közelednek
is már a színek.