Kopogtam,
de nem nyitottál ajtót,
vendéget nem kívánt
zord hajószobád,
a hullámok zúgását
kagylóhéjba zártad,
nem játszhattam matrózt,
s Te sem kapitányt.
*
Csa-Csinszka,
kislányom,
hogy jutott eszedbe,
hogy csörgőt
ajándékozz,
mint babának, nekem?
– kérdezted –
de mégis
kisfiúvá lettél,
kinek néhány percre
megcsillant szeme,
a fekete párnán
ültem lenn a padlón
– a „feketeországot”
hímezték bele –
egy szép,
lett táncosnő
varrta feketével,
ki bolondult érted
– tán gyógyul már sebe –
*
körülöttünk könyvek
hevertek a földön,
rengeteg tanulmány,
halomnyi papír,
mennyit összetéptél
mint ahogy a lelkem,
mikor elüldöztél
– Miért zavarsz megint?–
*
Este telefonon
próbáltalak hívni,
kérlelni, hogy szeress,
mint Csinszka-fiút,
hozzászoktam már,
hogy viszem Ady-terhem,
de a rajz is fáraszt,
s az írás sem kiút.
*
Drága Mis,
nem vagyok jól,
fáradok,
fejem fáj,
s bicsaklik
szavam,
hálás
kislányodként
bújnék
mégis hozzád;
helyetted
szorosan
ölelem
magam.
0 Megjegyzések