Papp Gergő: Üresen

Ráuntam a csendre,
de a zaj még inkább morzsolja a fülem.
Hidegen hagy a tavasz,
tőlem aztán örökre meztelen maradhatna
az összes elaszott faág.
Nem érdekelnek a rímek, se a verselés,
ez a nyamvadt toll is csúnyán hányja
soraim az amúgy is összegyűrt lapra.
Belefáradtam...
Rezzenéstelenül nézném végig az apokalipszist,
csak jönne el még ma.
De az a semmitérő Lucifer se végzi jól a dolgát.
Így kénytelen vagyok örökké csak bámulni kifele
semmitmondó pofával a bőrbörtönömből,
és írni a semmi kedvéért.
Mindhiába...
Üres marad a papír, ha teleírom is.
Ezt is már pokolian meguntam...