A hajnal tüzet fest az égre,
Ha az Isten eljön majd végre.
A kiszáradt ág is rügyet hajt,
Amit a fény és víz, zölden tart.
A sziklák szirtje hullik széjjel,
Így jelzi jöttét, teljességgel.
Elolvad már a jég szívünkben,
Részt veszünk egy új Teremtésben.
Köszönts ránk tisztán új fényesség,
Legyen majd ez a nap teljesség.
Lépjünk végre ki az árnyékból,
Szállj ragyogó fény az arcunkból!
Reményed bennünk örökké él,
Lelkünkben olvad az örök tél.
Vállaljuk harcunk nincs menekvés,
Köszönts hát ránk, szép Új teremtés.
Holnap talán már meg kell halnunk,
De miénk e föld, itt álmodunk.
Áldott a fény, ami ránk ragyog,
Így vagyunk teljesen boldogok.
Becsülj meg mindent, mi Rád ragyog,
Mert szíved is e földért dobog.
Úgy élj, hogy a jövõt ápolod,
Hisz itt akar élni utódod.
A távolból égi harang szól,
Dalok, felzúgnak álmainkról.
Hát küldd el hozzánk Isten a fényt,
Hozd el nekünk a tiszta reményt.
0 Megjegyzések