Lovas Nikoletta: Én így, ő úgy

Sörényét rázza a dús lombú erdő,

Vágtat a folyó a hegyoldalon.

Táncol a szél is,angol keringő

Fest dallamot a talajon.

Szelíd tó vize a partot mossa,

Aláássa a szenvedést,

Szelíd személyem gyengéd csókja

Nem érdemel megvetést.

Mosolygós arcú Nap fénye cirógat,

S könnyelmű szívem vendégül lát.

Ő így szeret,ez a legnagyobb bókja,

Hogy elfogad,megbecsül és nem ver át.