Kinn a kertben Napraforgó álldogál,
Napillatú bársonyszirmán,
Meleg barna koronáján
Szőke Napfény táncikál.
A tündöklő Napraforgó mosolyog,
Csodálja a pergő-forgó,
Az a barnásan aranyló,
A Fényt sugárzó Napot.
Napocskának meleg fényét követi,
Olyan nagyon nyújtózkodik,
Egyre jobban kapaszkodik,
Tányérját feléveti.
Szép arcával a Fény felé integet,
Ahogy ő csak Fényben élhet,
Pont úgy kell az Embereknek
Az éltető Szeretet.
Napraforgó!
Mutasd fényes koronád!
Mindig mosolyogjál nekünk,
Tágra nyissad ki a szemünk,
Nevessen Ránk a Világ!
0 Megjegyzések