A környék még ugyanolyan:
öreg házak egymás után.
Megváltásra váró szemek
mögül néz a tegnap sután.
Szelíd a pap errefelé,
üvegét még meg-meghúzza,
három gyér miatyánk között
- Fülébe a cigány húzza.
Olcsó bor az utca végén,
ha leszáll az éj, az élet is.
Derengő fény kisablakból
sejtelmesen rád kacsint.
Éji bagoly az öreg bátya,
serceg a gyufa, ahogy rágyújt.
Besárgult ujj reszketegen
megőszült tincsekbe túr.
Éhes a hold, felfal mindent:
keserű füstöt, csillagot.
Aranyló szép udvarában
gyermekálmot ringatott.
Napfény szárít harmatokat,
mint könnyeket az ébredés,
kezeim közt folynak évek
csobogón - lélekvízesés.
A környék még ugyanolyan:
öreg házak egymás után.
Megváltásra váró szemek
mögül néz a jelen sután.
Itt születtem én is egykor.
Barátaim utcák, terek.
Zsiroskenyérrel kezemben
itt vagyok hát - újra gyerek.
0 Megjegyzések