Ringj, ringj szerelmünk
piciny bölcsője!
De lám, fölötted
máris ott lebeg
fenyegetőn, a halál
sötét fellege.
Jaj, ne! Máris ártatlan
lelkedbe hatol fullánAAkja,
s annak mérge.
Hamar vált
fekete fátylas
ravatallá, a
hófehér bölcsőd.
S mégis óvón átöleled,
a talpig gyászban
fölötted zokogó
férfit és nőt.
0 Megjegyzések