Egy jól artikulált mosoly tőled
s a bölcsődeszagú emlékek között
előjönnek a mínusz-huszonegynyi
önnélküli percek:
gagyogás, gügyögés, ragyogás...
Újraaktualizált gyermekkoromban
nyújtod felém kezed:
hopszolunk
s lepkeszárnyú szoknyádtól
szétlebbenek a gennyes percek.
Fáradok. Melleid közé hajtom
huszoneggyel terhelt fejem
s ott élem tovább
a csurgatott nyálú éveket
0 Megjegyzések