Tudatosan vagy nem tudatosan, minden ember törekszik a boldogságra. A barátnőméknél laktam az Ember Pál utcában. Vizsgák végeztével gyönyörködtünk a virágokban, amiket mi ültettünk. Egy-egy, számunkra kedves név formálódott belőlük. A ház mögött esővízzel telt hordó tette könnyebbé a locsolás munkáját. A kert homokja lágyan pergett a lépteink után. A nap meleg boldogságot sugárzott körülöttünk. Tudtam, hogy itt semmi nem az enyém, hogy múló ez az állapot, de ott és akkor csapott meg először az a tudat, hogy boldog vagyok! Szabad, fiatal, egészséges és nagyon boldog, hogy éppen itt és éppen most élhetek!
Debrecen, 1948.
0 Megjegyzések