Áldom a legszebb estét,
mikor hozzám simult,
a legjobb asszony.
Áldom,
mert eldobtam a sok rosszat,
s összetörtem a múltat,
hideg márványsírokat.
Áldom,
mert űzött,
s oly nagyon csókolni vágyott.
Áldom az érintését, a vért,
Sóhajtásában a tüzek erejét.
Áldom az utcák kövét,
melyek őrzik nyomát,
s könnyű lépését.
Áldom őt,
s minden téli estét,
mikor egyedül hideg van,
de meggyullad szívemben,
s ott oly forrón ég,
az a sok, szép, parázsló emlék.
Áldom az Istent és a legjobb asszonyt!
0 Megjegyzések