Wass szívvel, vasakarattal
hinni vélem a feltámadást
s ez ami engem vigasztal,
ettől borul rám a palást,
melyet Istenszékéről angyalok
léleknyugtató vigaszságban
dobnak rám, ameddig andalog
lelkem a mű és vad világban.
Zászlóink büszkén lobogva
repítik lelkem, s zokogva
ásom magam az ősi rögbe
s vele maradok örökre:
székely-magyar atyai vérrel,
Babba Mária szellemével,
hittel, erővel, akarattal,
akaratlanul kimondott szavakkal.
Hol jönnek idegen szelek,
s széjjelszórnak a fellegek,
hol magyar magyarnak farkasa
békét hirdet a Hargita
és hol testvér székely-magyar
másként élni nem is akar,
csupán élni ennyit tenni
- örökkön magyarnak lenni.
0 Megjegyzések