Balogh Sándor: Nő

Az, s mégis más,

Ezernyi lassú

Vég nélküli sodrás,

Fiatal fának fekete

Tűz avarban fürdő levele,

Egyszemélyes élő halom,

Szög híján is kép a falon,

Minden áron megcáfolt tény,

Ragyogástalan arcélű fény,

Fogságban szabadít minket,

Mint odaadó börtönőr tekintet.