Zeke Magdolna: Majd akkor

ha majd a szerelem

emlékké lesz,

és száradt morzsákat

szedegetsz,

ezüst hajad az

enyémbe vegyül,

s az ég kékjében

egyesül,

ha utolsó csókra

nyújtanád ajkad,

de a szerelem már csak

emlékké lesz,

majd akkor mondd, 

hogy szeretsz,

ha mindennek vége lesz