Zeke Magdolna: bánt

megtaposott,

poros földutak

kérges sóhaja,

mint eltévedt kísértet,

lelkedben

lelkemet keresve,

mint utcalányok

sarkaiba beleívódott árny,

mint anyám kendőjében

véletlen eltévedt

reggelek,

úgy vagyok én is

olyan árván,

mert nem tudtam elmondani,

mert nem vártál

meg,

úgy bánt