Sümegi Tamás: Az Isten bal keze

Kinyitotta öklét
s aláhulltak tenyeréből
az aranyat rejtő hegyek.
Elszórta baljából
a legsilányabb, a meddő,
soha fel nem tört földeket.

Azzal hintette szét
a sivatagok homokját,
azzal támasztott dűnéket.
Abból csepegett ki
az aqua toffana s minden
alattomos, szörnyű méreg.

E kéznek munkája
a nyugvó, sima víztükör.
Rútak nézik s szomorkodnak,
mosolyognak szépek
benne - és a víz tanúja
már a hiúság-dolgoknak.

Azzal csipkedte ki,
hogy tépjék a vakon futót,
sokféle fa s bokor ágát.
Baljában viszi el
a szeretetet s a riadt
szemek nagyságát csodálják.