Nikoletta Lovas: Nem élek igazán

Mint egy sárga falevél,

Csúf gyászba hullok én,

Ki élete elején lett

...Önszántából koravén.

Mint költöző madarak,

Úgy szállok el én,

Ha jön a fagy és elapad

A forró szenvedély.

Mint magányos özvegy,

Már megkeseredvén,

Megfojt a tétlenség

És a haldokló remény.

Mint Te,vagy Ő

Élete kezdetén,

Eldöntöttem már,

Hogy nem élek én.