Romolhatatlanságig álmodom magam beléd.
Nem szeretnék tőled új családot,
szeretők rejtekhelyei helyett, oltalomban
állok, kivetül lelkemből egy éber képzelet,
sorolom a szavakat, ismétlem - feledve az átkot
- másik időből cseng a szerelem, palástot
helyez rám fekete selyme éjszakáknak,
tetszhalálban időz a csendre kulcsolt imám,
repedező szikla hasadékán át látom:
belemarta jeleit a múlt, és égető szél-elemmé
varasodik varázslata a megújhodásnak.
Engedj szállni a keleti széllel, szűk albán utakon,
kanyargós makadámon bűvölöm a tágabb láthatárt.
Sorsot merítek egy tenger vízéből, kései jóstehetség
leszek, ha csendes merengéseimben megelégedem veled.
Nem hordozom a hálatelt álarcom, simán érted vagyok
hűtlen magamhoz. Ha repít a bátor félhomály,
bármilyen apró teljesedésben születhetnek csodák.
0 Megjegyzések