Egyetlen csatorna sugározta a 86-os futball világbajnokságot, és vagy nem volt jel az antennának, vagy annyira havazott a képernyő, hogy csak a kommentátor ordibálásából volt észrevehető, hogy gólt rúgtak. De fáradalmas előkészítések árán, mégis meglehetett nézni a meccseket, mert a lelkes szurkolók nem ismertek akadályokat. Tucatnyian összetársulva megvettek 4-5 nagytáska sört, majd a fadobozos fekete-fehér tévékészülékkel együtt feltették a traktorokra. Nekivágtak a hegynek, mert a gerincen lévő erdészháznál kedvezett a jel, s itt kényük-kedvük szerint kiadták magukból hóbortjukat. Ihattak, ordibálhattak: itt nem zavarták a szomszédokat. A pártelnökből, erdészből, milicistából, határpásztorból s miegyébből álló válogatott tagok között éktelenkedett Ficsúr, aki trolis traktorával dolgozott az erdőn, ám a mérkőzések napján, többek közt, ő is szállított a havasra.
Egyik alkalommal a milicista vissza kellett térjen a faluba. Ketten, pityókosan indultak vissza Ficsúrral, akivel eléggé felszínes volt a baráti viszonyuk.
- Muszáj egy autót vegyek - tört ki útközben Ficsúr, szeme sarkából figyelve a milicistát.
- Kocsit?.. Azt, minek?
- Bankot akarok rabolni, s legyen, mivel elmeneküljek.
- Részeg vagy-e, ember… Miket mondasz? – förmedt rá a milicista, de furdalta a kíváncsiság. – Miért akarsz bankot rabolni?
Csak, hogy tudjak venni egy kocsit!
Ezt, most nem értem – rázta fejét a milicista.
Nem baj, még én is gondolkozok rajta – nyugtázta Ficsúr.
Megérkezésük után a korcsomába várta Ficsúr, hogy a milicista elintézze ügyeit és visszatérjenek a havasra. Addig várta, hogy unalmába az asztal alá itta magát, és hiába akarta a milicista, hogy visszavigye őt, mert talpra sem tudott állni.
- Miféle egy alak… Ezt még meg fogod érezni – morogott fenyegetőzve a milicista, majd lődörögve távozott.
A szokásos fejfájással ébredt Ficsúr. Lassan kezdett kibontakozni előtte a tegnap esti kép, amitől méginkább csak bele sajogott az agya. Rádöbbent, hogy magára haragította a milicistát, és ismerve annak elvetemült tulajdonágait, biztosra vette a megtorlást.
- Csaknem súg be a bankrablással, hiszen tudhassa, csak hülyéskedtem – hasított belé a félelem, latolgatva, hogy mikkel élhet vissza a barátja.
Pár nap elteltével az erdőről hazatérve, újra beült a korcsomába. Traktorával leparkolt a szokásos sarokba, ami árulkodóan hatott tartózkodási helyéről. Ám tartva barátja bosszújától, csak pár hűsítőt fogyasztott. Megérzésére hagyatkozva, távozása előtt rendelt egy féldeci szilvapálinkát, és jó alaposan beáztatta vele az inggallérját. Huncut vigyorral indult haza, de mikor beindította a traktort, mellette termett a milicista.
Na, Ficsúr, most elbúcsúzhatsz a könyvedtől – szólt rá kárörvendően.
Milyen okból? – játszotta az eszét Ficsúr.
- Ittas vezetésért… amit megjegyzek, hogy idáig is már számtalanszor elnéztem. Mostanra betelt a pohár.
- Áhá, csakhogy én nem vagyok részeg. Belé is fújok, ha kell – hencegett Ficsúr, miközben lemászott a kabinból.
Pfuj, te bűztanya… még hogy nem ittál. Bűzlesz, mint a szeszkazán.
Fogadjunk két láda sörbe, hogy nem ittam.
- Elég nagy bajba vagy így is, ne tetőzd még – próbálta csillapítani a milicista, de Ficsúr addig-addig erősködött, hogy végül, csak kötélnek állt.
- De, ennyivel úgyse úszod meg… a könyved is jő a sörrel – tisztázta a helyzetet a milicista, aki biztosra ment, mivel érezte a Ficsúr leheletéből áradó pálinkabűzt.
- Állok elébe – felelte Ficsúr, közben már fújta is a szondát. Aztán még egyet, mert hibás lehetett az első.
- Ez lehetetlen, sze’ érződik rajtad – hüledezett a milicista, aki nem akart hinni a szemének. – Hogy csináltad?
- Előbb adja vissza a könyvem, és a két láda sör árát – ravaszkodott Ficsúr.
Odaadta, mert fúrta a kíváncsiság, hogy a székely ember, megint milyen turpisságot eszelt ki.
0 Megjegyzések