Etela Dvorák: Csendem

simogatóan érintettél

mint hullámfodrok

a vízpartot

most némán ring a gondolat

mélyen

bennem ébred a hajnal

fáradt

aranybarna falevelek

hevernek szanaszét

kapaszkodom

nem látom a fényt

pocsolya jégtükrén keresem

önmagam

álmom lábamnál hempereg

csendem lettél