Bátai Tibor: Ködök seborvosaira

  ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Miféle chirurgus buzgalom
terjed itt közöttünk,
hogy már valahány oldalon
seregnyi felcser kész összevarrni
– ne leskelődne rajtuk illetéktelen
a zavarba ejtő múltra senki –

megszurkált ködök sebeit?

Szeplőtlenséget mímelők kórusa
tagadná konokul a tényt,
miként lehetett érte
és nevében szólva
végül bontani
szorosra zárt sorokon túl
magát a rendet —
éppen így lesz módja
az ellen-karnak
(bírálva is csak: óvták–védték)
zengeni pirulás nélkül
önnön dicséretét.


Rejti hát szem elől
hibátlanul sűrű homály
ŐKET,
kik valóban
a magasba álmodott hazáért
ügynököltek, bátran konspirálva
bár a hatalommal is.

Stallumot viselők és közrendűek
– mi mindnyájan –,

ama árkok partjain!
Meglehet, jussunk csupán
a késdobáló jelen,
ám a ködbombák
egyszer elfogynak végleg,
s a történet – kell, hogy reméljük –

véget nem e korcs-
mában ér!