Balogh Sándor: Kis esti kellemes

Csillogtak a fények, nagyok voltak, kékek,
S az élet táljában gyúrtak be a pékek...

A mindenségből oda védtelenül estem,
S te komolysággal sóztad meg törékeny liszt-testem.
Majd vajpuha ujjaid izgatottan várták,
Miként bukfenceznek az edénybe a sárgák,
Élesztőm lettél! - bennem nyüzsgés fakad,
Ahogy hozzám öntöd tejben felfuttatott Magad,
Kel most már a lelkem, igen régóta kel,
A nyerslét alól végre tűz-ajkad oldoz fel.

....elkészült a belsőm, ám még szív nélküli fajta,

Te lettél hát immár a porcukor is rajta.