Horváth Zsolt: Látom csendes városom...

Látom csendes városom,hol a neszem átoson,

Hol hang ül a szavakon de némaság az ajkakon.

Hol karcol a csend ott ülök lent...

Hol a harcoló szópárbaj váj bele a némába,

Hol hangjegyet fércel futó zenei vénába,

Hol üvölt a csend,ott vagyok fenn.....

Hol űzik a zajokat a süket vén vitézek,

Hol fülig ér a csend,én a füledben élek...

Hol zúg a halkan háborgó,mámortól tébolygó,

Hol éled fel haldokló,hol merít a szótékozló,

Na!Ott ülök üresen és nézlek!