Nagy Dalma: Psziché 1.

Lebegek, nem mozdul a test.

Nem vagyok fáradt, csak végtagjaim nehezek.

Lelkem Félig kilóg számból.

Élek, de valahogy már halott vagyok.

Lelkemet testemhez láncolva szabadon jár.

Üres mellkasom táplálékra vár.

Érzelem nincs csak feszült hang,

lelkemet kihányom, életem felzabálja,

Keserű undor, az érzelmek árja.

szobor testben, futkos a szem.

Páncél nélkül harcolok a páncélosok ellen.

Kisgyermekként összerogyok, gyenge vagyok.

Félig hallott, vagy félig élő.

lelkem menekülne, de a test még élő.