Szabóné-Horváth Anna: Fohász

Keresem rég sárba döngölt hitem
Vajon merre jár az én Istenem?
Bolyong bohócnak öltözött lelkem
Gúnyol, mókázza naiv életem

Hiába a megváltó érzelem
Ha, az úton senki nem tart velem…
Nincsen varázspálcám, sem fegyverem
Kezemmel tarka ruhám lengetem

Itt a szívem is! Elétek teszem
Mért nem vesz észre senki? –kérdezem-
Mindenki átnéz rajtam? Létezem!
Mit vétettem emberek? Kegyelem!

Hazudnék, hogy senki nem hisz nekem?
Mindegy, úgyis hiába kérdezem…
Földi tündérálmom minden kincsem
Tollam betűibe szövi kezem…

Meséimben önmagam keresem
Hisz, a közöny földjére születtem
Vérző lelkem elbujdos előlem
Uram! Ember-hitet adj énnekem!