Az élet rejtelem s nincs benne intelem,
jönnek a dolgok,vadul s hirtelen.

Mint az áradó víz,úgy jönnek feléd,
száguldó,tarajos hullámok hegyén.

Felkapnak és visznek-visznek messze,
de hirtelen, a semmibe vesznek.

Rád borulnak,omolnak szép sorban,
és mélységükben,igába zárnak.

Nincs mi felemeljen,a magasba,
vergődsz, kínlódsz igájukban.

Reszketve vársz,hogy jön egy kis taréj,
már nincsenek hullámok, életed tengerén.