Napfényben pazarul zöldellő,
Szellőtől ringó búzamező.
Beláthatatlan búzatábla,
Apró falu széles határa.
Árnyék takarja el a napot,
A sasmadár tart vadászatot.
Egyre alacsonyabban köröz,
Nézi, mi lapul a búza közt.
Ég ura, madarak királya
Zsákmányát keresi - hiába.
A búzamező apró népe
Elrejtőzködött menedékbe.
Apró falu széles határán,
A környék egyetlen tanyáján
Lakik a szüleivel Márta,
Életvidám hat éves lányka.
Az ő kertjük a búzatábla,
Nekik ring a búza kalásza.
A ház mellett baromfiudvar,
Sok libával, kacsával, tyúkkal.
Szüleinek most dolga akadt,
Márti egyedül otthon maradt.
Kezébe vesz egy kis kosarat,
Hogy tegyen valami hasznosat.
A baromfiudvarban Márta
Friss tojást gyűjt a kis kosárba.
Mikor már mindet összeszedte,
Sötét árny jelent meg felette.
Körös-körül szárnyas baromfi.
A sas most itt készült lecsapni.
Megriadt Mártát észrevéve,
Visszaemelkedett az égbe.
A kislány is megijedt nagyon.
Szívébe mart az aggodalom.
Tudta, hogy valamit tenni kell,
Mert a sas éhesen nem megy el.
Hirtelen beszaladt a házba,
Gyorsan benyitott a kamrába.
Egy rúdon lógott pár szép sonka,
Az egyiket leakasztotta.
Fogta, a hóna alá vette,
Máris szaladt vissza a kertbe.
Földre rakta a kerítéshez,
Jöjjön a sas, egyen ha éhes.
Ég ura, madarak királya
Mégsem repült ide hiába.
Rá várt a szép nagy füstölt sonka,
Jóízűen szétmarcangolta.
Mikor végzett, felemelkedett
Repült egy kört a tanya felett.
Hálásan lengett széles szárnya,
S elszállt a folyó irányába.
Hazajöttek a szülők este,
Márti meséli lelkendezve
A mai napi sas-kalandot.
Szüleitől sok puszit kapott.
Másnap anya elmegy a boltba.
Hazaér, hús kerül a polcra.
Gusztusos ínycsiklandó falat.
Ha vendég érkezik, abból kap.
Ég ura madarak királya,
A tanya felé hozza szárnya.
Látja nem jött hiába ma sem,
Leszáll hálásan, éhesen.
Anya, apa és a kis Márta
Áll az ablaknál és azt látja,
Hogy többen vannak eggyel újra.
És büszkék lehetnek magukra.
Szellőtől ringó búzamező.
Beláthatatlan búzatábla,
Apró falu széles határa.
Árnyék takarja el a napot,
A sasmadár tart vadászatot.
Egyre alacsonyabban köröz,
Nézi, mi lapul a búza közt.
Ég ura, madarak királya
Zsákmányát keresi - hiába.
A búzamező apró népe
Elrejtőzködött menedékbe.
Apró falu széles határán,
A környék egyetlen tanyáján
Lakik a szüleivel Márta,
Életvidám hat éves lányka.
Az ő kertjük a búzatábla,
Nekik ring a búza kalásza.
A ház mellett baromfiudvar,
Sok libával, kacsával, tyúkkal.
Szüleinek most dolga akadt,
Márti egyedül otthon maradt.
Kezébe vesz egy kis kosarat,
Hogy tegyen valami hasznosat.
A baromfiudvarban Márta
Friss tojást gyűjt a kis kosárba.
Mikor már mindet összeszedte,
Sötét árny jelent meg felette.
Körös-körül szárnyas baromfi.
A sas most itt készült lecsapni.
Megriadt Mártát észrevéve,
Visszaemelkedett az égbe.
A kislány is megijedt nagyon.
Szívébe mart az aggodalom.
Tudta, hogy valamit tenni kell,
Mert a sas éhesen nem megy el.
Hirtelen beszaladt a házba,
Gyorsan benyitott a kamrába.
Egy rúdon lógott pár szép sonka,
Az egyiket leakasztotta.
Fogta, a hóna alá vette,
Máris szaladt vissza a kertbe.
Földre rakta a kerítéshez,
Jöjjön a sas, egyen ha éhes.
Ég ura, madarak királya
Mégsem repült ide hiába.
Rá várt a szép nagy füstölt sonka,
Jóízűen szétmarcangolta.
Mikor végzett, felemelkedett
Repült egy kört a tanya felett.
Hálásan lengett széles szárnya,
S elszállt a folyó irányába.
Hazajöttek a szülők este,
Márti meséli lelkendezve
A mai napi sas-kalandot.
Szüleitől sok puszit kapott.
Másnap anya elmegy a boltba.
Hazaér, hús kerül a polcra.
Gusztusos ínycsiklandó falat.
Ha vendég érkezik, abból kap.
Ég ura madarak királya,
A tanya felé hozza szárnya.
Látja nem jött hiába ma sem,
Leszáll hálásan, éhesen.
Anya, apa és a kis Márta
Áll az ablaknál és azt látja,
Hogy többen vannak eggyel újra.
És büszkék lehetnek magukra.
