Lelkem ég, tüzes cigarettafény
Élettelen országúton bolyongok
Képtelenségek kegyetlen szigete
Vezet határ nélküli végtelen
Utamon. Lelkem parázsként
Hull el a porban, miközben
Cigaretta ég mellettem, fényben
Járva, gondolataim közt álmodva
Táncra perdül a hajnali fény, s
Cigarettát gyújt mellettem a reggeli
Napnak sugara, mely füstöt árrasszt szét
Kényelmetlen országútra, hol
Cigarettacsikkek lobbannak lángra
S vidám dallamok váltanak sivárra
Így bolyongok én lidércekkel teli
Tájban, örökké vadregényes napsugárban.
Tisztelt írók és költők. Nektek is lehetőségetek van arra, hogy portálunkon megjelenjetek a menüben található Tartalom beküldése linkre kattintva.
0 Megjegyzések